1. fejezet - Parancs

Az erdőben sétálgatok és gondolkozok. Mi lett volna, ha apa akkor nem ment meg? Meghaltam volna és nem ismerném a mostani családom. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy már csak azt vettem észre, hogy Félix megáll előttem.

−   Bella, a mester hívat a nagyterembe.− mondta Félix.

−   Köszi. Nem tudod, hogy mit akar?− kérdeztem nyugodtan.

−   Nem, csak annyit mondott, hogy szóljak neked. De szerintem valami fontosról akar beszélni, mert mintha ideges lett volna.− mondta elgondolkodva Félix.

−   Ooo, akkor sietek. Szia− mondtam és már szaladtam is a nagyterem felé. Most kivételesen Demetri áll az ajtó előtt. Rám mosolygott és már nyitotta is az ajtót. Apa, Marcus és Caius a helyükön ülnek.  Lehet, hogy végre elküldenek egy feladatra? Á, dehogy. Én soha nem leszek olyan mázlista, hogy feladatot kapjak.− Miért hívattatok?

−   Isabella, egy fontos ügyről szeretnénk veled beszélni.− mondta apa idegesen. Isabellának szólított, ez már nem jelent semmi jót.− Tudom, hogy eddig nem kaptál feladatot, de most egy nagyon fontosról lenne szó.

−   Megbíztok egy feladattal?− kérdeztem meglepetten.

−   Igen, mégpedig egy nagyon fontos feladattal, amit csak te tudsz elvégezni.− mondta apa határozottan.

−   Talán elfelejtettetek vásárolni? Milyen pólókat hozzak? Pirosat, kéket, zöldet vagy rózsaszínt? Á, nem a rózsaszín nem lesz jó.− mondtam kuncogva.

−   Nagyon vicces vagy Bella.− mondta Caius morogva.− Ez most egy különleges feladat, te pedig csak elvicceled.

−   Rendben, komoly leszek.

−   Köszönjük.− mondták egyszerre.

−   Ismered Benjamint az Egyiptomi klánból?− kérdezte apa− Nagyon értékes a képessége és most elvált a párjától.

−   Szegény Tia. Nem tudjátok, hogy miért mentek szét?

−   De, éppenséggel tudjuk. Azért, mert Tia megcsalta Benjamint.− erre nekem leesett az állam, szó szerint.

−   Az lehetetlen, Tia nem lenne képes rá, nagyon szereti Benjamint.− ebben biztos vagyok.

−   Hát pedig mégis megtette. Ahogy hallottuk  Benjamin még rajta is kapta.

−   Ooo, de ennek most mi köze van a feladathoz?− kérdeztem értetlenül.

−   A feladat egyszerű, de nagyon fontos.− mondta apa nyugodtan− Hozzá kell menned Benjaminhoz, hogy ő beálljon közénk.− én lefagytam, hogy kérhet ilyet tőlem, amikor jól tudja, hogy én csak szerelemből akarok majd férjhez menni.

−   Nem, nem és nem. Én hozzá nem megyek.− szinte már hisztérikus volt a hangom.

−   Ezt nem kérdésnek szántuk, ez parancs.− mondta Caius egy ördögi vigyor kíséretében.

−   Nem megyek férjhez, inkább elmegyek.− mondtam határozottan.

−   Akkor tedd, senki nem tart vissza.− nem hiszi, hogy megtenném.

−   Fél óra múlva már nem leszek itt.− mondtam és megfordultam és futottam kifelé. De azért még hallottam, hogy Alec és Sophie bementek a nagyterembe és azt mondták, hogy ők is velem jönnek.

Soha nem gondolkoztam azon, hogy mit tennék ha elmennék innen. Most viszont itt az idő. Én mindig apámként szerettem Arot, de most megértettem, hogy ő csak a képességem miatt tartott itt, nem tekintett lányaként rám. Egymás után mentem végig a kihalt folyosókon. Mindenki hallotta a vitát, és jobbnak látják nem kijönni a szobából. Berontottam a szobámba és elővettem a bőröndjeim. Bementem a gardróbba és elkezdtem dobálni a ruháimat a bőröndbe. Tíz perc alatt készen lettem és végignéztem a bőröndjeimen. Összesen tíz bőröndöm lett. Megfogtam őket és még egyszer utoljára végignéztem a szobámon. Teljesen üres, szinte már kihalt.

Komikat kérek!!!