Interjú

Sziasztok emberek !
Tudom, hogy rég volt friss, és ezer bocsánat érte, csak sok minden volt most a nyakamon. De befogom hozni a lemaradásom, mert mostmár ráállok a témára. De addig is olvassátok el egy interjúm. Egy kedves barátnőm volt az "áldozatom" név szerint Marosi Ktalin. Ő is ír egy történetet, saját töri és nagyon jó, én személy szerint nagyon szeretem. Ha valakit érdekel olvassa el, nem fogja megbánni :D itt a link: http://www.egyszerelem.blogger.hu/ És itt van az interjú :D :

1.Hogyan kapsz ihletet a fejezetek megírásához, milyen segédeszközöket, szertartásokat csinálsz ahhoz, hogy ihletett állapotba juss?

   Nincs semmiféle szertartás, álmok, a mindennapjaim a suliban, és a kedvenc zenéim esetleg egy-egy könyv ad ihletet.

2.Mikor kezdtél el írni? Honnan jött az ötlet a történetedhez?

  Két éve. Ehhez az ihlet az alkonyatból jött. De az első művem egy kisméretű füzetben van, Vámpírnovellák címmel.

3. Naponta hány órát töltesz írással?

Ez változó. Valamikor két óra sem elég egy fejezethez. És tulajdonképpen a húgomon múlik, hogy mennyi időt akar velem tölteni.

4. Milyen más hobbijaid vannak?

Sok minden. Kötés, varrás, hímzés, színház, olvasás. Újabban még röplabdázni is nagyon szeretek. Zenét hallgatni. Szóval fejleszthető és formálható vagyok.

5. Mit gondolsz, a jövőben is fogsz ezzel foglalkozni? Mit szeretnél csinálni, mondjuk 5 év múlva?

Hm... először is leérettségizek, majd megcélzom a biológusi pályát, de b tervként még mindig ott van a prózai színészet, és nem hagylak el titeket, mindig írni fogok!

6. Sorold fel kérlek 5 jó és 5 rossz tulajdonságodat!

Ez nehéz. Nem baj ha nem lesz öt? Rossz az szerintem, hogy hamar elérzékenyülök és egy apróságon sokat sírok. A jó, hát könnyen tanulok, nehezen felejtek és bele tudom élni magam a szerepekbe.

7. Milyen szándékaid vannak a jelenlegi történeteddel?

Kiadás! Ez egyértelmű!

8. Örülsz, hogy ennyi hülye kérdést tettem fel?

Jaj, te butus, nem hülye kérdések, és örülök, hogy volt lehetőségem válaszolni!

2. fejezet - Irány Forks!

Sziasztok Kedves Olvasóim!
Tudom ,hogy nagyon sokat késtem a frissel, és remélem, hogy nem haragszoktok rám e miatt- ugye nem?- de most itt a friss. Nem lett a legjobb, de remélem azért tetszeni fog, és medobtok egy-pár komival :D Nem húzom tovább az időt: Jó olvasást !

Elindultam a nagyterem felé, ideje búcsúzkodni. Már nem siettem annyira, nem volt miért. Teljesen lenyugodtam. Félix állt az ajtóban, szomorúan rám nézett, majd kinyitotta az ajtót. Aro meglepetten nézett rám.

− Szóval inkább elmenekülsz, minthogy tegyél valamit a családért.−  vágta hozzám Caius.

− Én nem menekülök, hanem elhagyom a Volturit.− mondtam teljesen nyugodtan. Aro lesokkoltan nézett rám.

− Biztos vagy benne, hogy ezt akarod?− kérdezte Aro.

− Nem hagytatok nekem más választást. Sajnálom.− mondtam szomorúan. Szerettem itt lenni, itt mindig volt kihez fordulnom, ha valami történt.

− Ahogy szeretnéd, mi nem állítunk meg.− mondta semleges hangon Marcus. Ő mindig is el tudta rejteni az érzéseit. Ez néha jó, de néha rossz is. De azért remélem, hogy hiányozni fogok neki, mert ő biztos, hogy hiányozni fog.

− Ezt szeretném.− mondtam egyszerűen, de mégsem néztem rájuk. Azért mégis csak a családom, és bármire is akartak rávenni, nekem akkor is szép emlékeim maradnak róluk. Ekkor kinyílt az ajtó és bejött Alec és Sophie.

 − Mi is megyünk.− mondta közömbösen Alec. Úgy beszélgettünk mintha csak az időjárásról lenne szó. Pedig ez nem ilyen egyszerű, ez egy nagyon fontos döntés. Akár meg is ölhetnének minket a döntésünk miatt, és még ráadásul teljesen igazságosan. Hiszen mi mind örök hűséget fogadtunk a Volturinak. De ha már eldöntöttük ezt, akkor végig is csináljuk.

− Rendben, menjetek.− mondta Aro szomorúan. Talán mégis vannak érzései? Az kizárt!  Több mint valószínű, hogy csak a képességeink fognak hiányozni neki, nem mi.

− Ég veletek.− és rögtön sarkon fordultam, elindultam az új életem felé. Remélem ez jobb lesz, mint a Volturi szolgálatában lenni. Alec és Sophie is elköszöntek – ők illedelmesebben – és elindultak utánam.

− Most hogyan tovább?− eddig fel sem tűnt, hogy Sophie nem szólt egy szót sem odabent.

− Nem tudom, de valami olyan helyre kellene mennünk, ahol sokat esik, és mindig be van borulva az ég. Ötletek?− elindulni elindultam, de ötletem se volt,hogy hova mehetnénk.

− Mehetnénk Londonba.− ajánlotta Alec. Jó ötlet, de amint kimondta ő is rájött, hogy túl feltűnők lennénk és ott még ráadásul könnyen meg is találnának minket.

− Valami eldugottabb hely kell, ahol eszükbe sem jutna minket keresni. Ami elég kihalt hely ahhoz, hogy ne terjedjenek a hírek rólunk. Ahová még a madár sem jár.− mondtam egyszerűen. Szép is lenne, ha találnánk egy ilyen helyet, de ez nagyon ritka.

− Mondjuk, ott van Alaszka, vagy az Északi sark. – viccnek szánta Alec, de hála neki lett egy tökéletes ötletem.

− Nem pont ezekre gondoltam, de adtál egy nagyon jó ötletet.

− Ne várass minket, bökd már ki.− sietetett Alec. Sophie csendben hallgatta a mi beszélgetésünket, egyszer sem szólt bele. Ránk bízta magát, tudta, hogy úgy is kitalálunk valamit.

Egészen a repülőtérig próbálta kiszedni belőlem Alec, hogy hova is tervezem az utunkat. De én magamhoz híven egy szót sem mondtam. Mindig azt mondtam, hogy meglepetés lesz az új lakhelyünk és majd megtudja, hova megyünk. Mindent a maga idejében. De sajnos a reptéren már nem sikerült ilyen jól titkolnom az úti célunk.

− Forksba megyünk? Ez most komoly? Ugye csak viccelsz?! Az a világ másik végén van! – akadt ki Alec, mikor megtudta, hogy hova megyünk.

− Mit vártál? Hogy a szomszédba költözünk? Hát had ábrándítsalak ki. Akkor egy mindegy lenne, el sem kellett volna jönnünk. Én viszont nyugodt életet akarok. Már amennyire lehet nekünk. – már most veszekszünk, akkor mi lesz velünk a későbbiekben. Ez így nem lesz jó. Meg kell egyeznünk valahogy.

− Ne haragudj, ezért a kis kiakadásomért, többet nem fog előfordulni.− mondta Alec pár perc csend után.

− Semmi gond Alec, már nem vagyunk a Volturinél, hogy mindenért elnézést kell kérned. És örülök, hogy kimondtad a véleményed. Akkor..

− Irány Forks!− közölte Alec és rám mosolygott.

Első díj :D

Köszönöm Beky :)

Szabályok:
1. Tedd ki a blogodra
2. Köszönd meg annak, akitől kaptad
3. Írj 6 dolgot magadról
4. Küldd tovább 6 írónak
5. Hagyj nekik megjegyzést a meglepiről

6 dolog rólam :

szeretek rajzolni, írni, és persze olvasni ( de nem mindent :D )

utálok tanulni

szeretem a kiskutyámat :)

sokat gépezek :D

kedvenc színem a fekete

imádom a csokit :)

Akiknek küldöm:

Dorka

Bea

Nora017

Lizzyke

U.i.: bocsi, hogy eddig nem volt friss, csak a nyáron sokat voltunk nyaralni, de amint tudom hozom :D

Nyereményjáték

Sziasztok!

Monn Angel índitott egy nyereményjátékot amire szerintem érdemes jelentkezni.(én jelentkeztem :D)

Ha valakit érdekelnek a részletek katt a képre!!!

puszy

1. fejezet - Parancs

Az erdőben sétálgatok és gondolkozok. Mi lett volna, ha apa akkor nem ment meg? Meghaltam volna és nem ismerném a mostani családom. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy már csak azt vettem észre, hogy Félix megáll előttem.

−   Bella, a mester hívat a nagyterembe.− mondta Félix.

−   Köszi. Nem tudod, hogy mit akar?− kérdeztem nyugodtan.

−   Nem, csak annyit mondott, hogy szóljak neked. De szerintem valami fontosról akar beszélni, mert mintha ideges lett volna.− mondta elgondolkodva Félix.

−   Ooo, akkor sietek. Szia− mondtam és már szaladtam is a nagyterem felé. Most kivételesen Demetri áll az ajtó előtt. Rám mosolygott és már nyitotta is az ajtót. Apa, Marcus és Caius a helyükön ülnek.  Lehet, hogy végre elküldenek egy feladatra? Á, dehogy. Én soha nem leszek olyan mázlista, hogy feladatot kapjak.− Miért hívattatok?

−   Isabella, egy fontos ügyről szeretnénk veled beszélni.− mondta apa idegesen. Isabellának szólított, ez már nem jelent semmi jót.− Tudom, hogy eddig nem kaptál feladatot, de most egy nagyon fontosról lenne szó.

−   Megbíztok egy feladattal?− kérdeztem meglepetten.

−   Igen, mégpedig egy nagyon fontos feladattal, amit csak te tudsz elvégezni.− mondta apa határozottan.

−   Talán elfelejtettetek vásárolni? Milyen pólókat hozzak? Pirosat, kéket, zöldet vagy rózsaszínt? Á, nem a rózsaszín nem lesz jó.− mondtam kuncogva.

−   Nagyon vicces vagy Bella.− mondta Caius morogva.− Ez most egy különleges feladat, te pedig csak elvicceled.

−   Rendben, komoly leszek.

−   Köszönjük.− mondták egyszerre.

−   Ismered Benjamint az Egyiptomi klánból?− kérdezte apa− Nagyon értékes a képessége és most elvált a párjától.

−   Szegény Tia. Nem tudjátok, hogy miért mentek szét?

−   De, éppenséggel tudjuk. Azért, mert Tia megcsalta Benjamint.− erre nekem leesett az állam, szó szerint.

−   Az lehetetlen, Tia nem lenne képes rá, nagyon szereti Benjamint.− ebben biztos vagyok.

−   Hát pedig mégis megtette. Ahogy hallottuk  Benjamin még rajta is kapta.

−   Ooo, de ennek most mi köze van a feladathoz?− kérdeztem értetlenül.

−   A feladat egyszerű, de nagyon fontos.− mondta apa nyugodtan− Hozzá kell menned Benjaminhoz, hogy ő beálljon közénk.− én lefagytam, hogy kérhet ilyet tőlem, amikor jól tudja, hogy én csak szerelemből akarok majd férjhez menni.

−   Nem, nem és nem. Én hozzá nem megyek.− szinte már hisztérikus volt a hangom.

−   Ezt nem kérdésnek szántuk, ez parancs.− mondta Caius egy ördögi vigyor kíséretében.

−   Nem megyek férjhez, inkább elmegyek.− mondtam határozottan.

−   Akkor tedd, senki nem tart vissza.− nem hiszi, hogy megtenném.

−   Fél óra múlva már nem leszek itt.− mondtam és megfordultam és futottam kifelé. De azért még hallottam, hogy Alec és Sophie bementek a nagyterembe és azt mondták, hogy ők is velem jönnek.

Soha nem gondolkoztam azon, hogy mit tennék ha elmennék innen. Most viszont itt az idő. Én mindig apámként szerettem Arot, de most megértettem, hogy ő csak a képességem miatt tartott itt, nem tekintett lányaként rám. Egymás után mentem végig a kihalt folyosókon. Mindenki hallotta a vitát, és jobbnak látják nem kijönni a szobából. Berontottam a szobámba és elővettem a bőröndjeim. Bementem a gardróbba és elkezdtem dobálni a ruháimat a bőröndbe. Tíz perc alatt készen lettem és végignéztem a bőröndjeimen. Összesen tíz bőröndöm lett. Megfogtam őket és még egyszer utoljára végignéztem a szobámon. Teljesen üres, szinte már kihalt.

Komikat kérek!!!

Röviden

Mi lenne, ha egy kicsit megváltoztatnánk a szereplőket az Alkonyatban? Ha Bella lenne vámpír, és Edward ember? Bella Volturis lenne, Aro fogadott lánya. Cullenék pedig mind emberek, de azért mindenkinek megmaradna a képessége.
Bella egy nap összeveszne Aroval, és ő,Alec és Sophie elköltöznek Volterrából és átálnak állatvérre. De még Volterrából ismerik Carlisle-t, aki egyszer vendégeskedett ott, de tudja a titkukat. Elköltöznek Forks-ba és itt találkoznak újra Carlisle-val és a családjával. Bella vonzódik Edwardhoz és ez forditva is igaz. De az élet nem tündérmese és nem álom. Itt minden nehéz. Bella fél Edward közelében lenni, de mégis összejönnek. De mivan ha Bellának vannak ellenségei akik nem nézik ezt jó szemmel?
Ha érdekel kövesd nyomon Bella életét.

Első bejegyzés

Sziasztok!

Sok-sok szeretettel köszöntök mindenkit a blogon. Már biztos az agyatokra megyek az új blogokkal, de ez most eszembe jutott és muszáj vagyok leírni, mert folyton ez jár a fejemben. Ezen a blogomon ritkábban lesz friss, ide csak akkor fogok írni, ha van időm, de azért remélem, hogy lesz majd aki így is olvasni fogja. Mindjárt felteszem röviden a történet tartalmát, de azt, hogy mikor lesz feji, nem tudom.
 Jó olvasást.
puszy Gréta Masen